Mihez kezdünk, amikor nem jön a baba? Hogyan nézzünk szembe az akár évekig tartó várakozással, az újabb és újabb kudarccal? Hogyan küzdünk meg a meddőség diagnózisával, a kezelések okozta stresszel?
Életünk során megtanultuk, hogy ha kitűzünk magunk elé egy célt és azért sokat dolgozunk, elérjük azt. Mindenre van megoldás, csak legyél elég kitartó. Sok motivációnak szánt üzenet közvetíti felénk, hogy ha még nem értük el a célunkat, akkor nem is akarjuk eléggé.
Aztán egy nap súlyos teherként nehezedik ránk a felismerés, hogy ez sajnos nem mindenre igaz. Azt éljük meg, hogy életünk egyik fontos (ha épp nem a legfontosabb) területén kicsúszik a kezünk közül az irányítás. Bár mi tényleg minden tőlünk telhetőt megteszünk, mégsem jön a baba.
A nehezített gyermekvállalás okozta bizonytalanság
A meddőség egy kontrollvesztett állapot. Számos tényezőre van hatásunk, azonban ha mindent megteszünk, akkor sem garantált a siker. Mi viszont akkor érezzük magunkat biztonságban, amikor mi irányíthatjuk az eseményeket. Gyermekért küzdeni nem ilyen. Őrült nagy a bizonytalanság, folyamatos az érzelmi hullámvasút, szinte minden kiszámíthatatlan.
Amikor nehéz, stresszel teli helyzetbe kerülünk, valamilyen módszerrel próbáljuk csökkenteni a feszültséget. Ezt hívja a szakirodalom megküzdési módnak. A nehezített gyermekvállalás is egy ilyen krízisállapot, ahol a sikeresség szempontjából kulcsfontosságú, hogy hogyan tudunk megküzdeni a stresszel, szorongással.
Legtöbben ilyenkor is az átlag nehézségeknél sikeresen alkalmazható problémaközpontú megküzdést választjuk. Gyakran hallani, hogy „belekezdtünk a babaprojektbe”. És a valóságban tényleg úgy kezeljük, mint egy projektet: információt gyűjtünk, mindent elolvasunk a témában, életmódot váltunk, egészségesen táplálkozunk, betartjuk az orvos utasításait, kipróbáljuk a csodamódszereket.
Ha azonban a várt eredmény továbbra is elmarad, nem értjük, mi történik, a bevált módszereink miért nem működnek? Teljes a fejünkben (és a lelkünkben) a zűrzavar. A feszültség és a szorongás csak nő bennünk. Ez a megküzdési mód sajnos a kismértékben kontrollálható helyzetekben, mint például a reprodukciós nehézségek, nem feltétlen hatékony.
A gyermekvállalási nehézségeinket érdemes reális keretek között újraértékelni. Kicsit hátralépve, objektívebben szemlélni. Hiszen az olyan automatikusan felbukkanó gondolatok, mint a „nekem már soha nem lesz gyerekem” jelentősen ronthatják a hangulatunkat, pedig objektíven nézve nem tudhatjuk, hogy ez igaz-e, hiszen nincs varázsgömbünk, amiben láthatjuk a jövőt.
Az ilyen és ehhez hasonló, szintén fájó, önmagunkat leértékelő gondolatok (pl.: „selejt vagyok”, „bárki képes gyereket szülni csak én nem”) újraértékelésében nagyon hasznosak a kognitív viselkedésterápiás eszközök. Ezek elsajátításával és alkalmazásával pozitívan befolyásolható a meddőséghez társuló negatív hangulat, szorongás és stressz. Fontos reálisan látni azt is, hogy mire van hatásunk és mire nincs. Szükséges belátni, hogy sajnos mindenre nincs, de igen sok mindenre van. Gyakran keríthet hatalmába az az érzés, hogy kiszolgáltatottak vagyunk, orvosok döntenek helyettünk, sodródunk az árral, teljesen elveszítettük a kontrollt az életünk felett.
Érdemes összegyűjteni mindazt, amire igen is van hatásunk és azt is, amire nincs. Mindezeket leírva tisztábban, reálisabban láthatjuk a helyzetünket.
Támaszkeresés a gyermekünkhöz vezető rögös úton
A másik, gyakran választott megküzdési mód az elkerülés. Nagyon nehéz szembenézni a gyermektelenségünkre emlékeztető helyzetekkel, éppen ezért egyre inkább kerüljük a várandós vagy kisgyermekes barátainkat, még a közösségi portálokon is inkább letiltjuk a babát posztolókat. A meddőséghez gyakran társuló szégyen azt is eredményezi, hogy nem szívesen osztjuk meg másokkal a fájdalmunkat, inkább igyekszünk úgy tenni, mintha minden rendben lenne. Erőltetett mosolyunk mögött nyeljük a könnyeinket, mikor a barátnőnk egy újabb baba érkezését újságolja. Ezeknek a stratégiáknak köszönhetően egyre inkább elszigetelődünk, kirekesztettnek érezzük magunkat. Mivel még magunknak sem valljuk be ezeket a nehéz érzéseket, egyre feszültebbek leszünk, egyre inkább szorongunk.
Ha sikerül kilépnünk az elszigetelődésből és érzelmi támaszt találunk a családunkban, barátainkban, egy önsegítő csoportban vagy egy segítő személyében, az csökkenti a szorongásunkat és a ránk nehezedő stresszt, ami közvetve hozzájárulhat a gyermekvállalás sikeréhez.
Nem szükséges tehát kidobnunk az eddig jól bevált megküzdési módjainkat. Érdemes azonban olyan új eszközöket is elsajátítani, amikkel hatékonyabban kezelhető a meddőséggel járó stressz és szorongás és ami támogathat minket, hogy vágyott gyermekünk megérkezhessen hozzánk.