A meddőség (legalább egy éven át tartó gyermektelenség) ma hazánkban minden ötödik párt érint. Nagyon nehéz ezzel szembesülni, hiszen többnyire nem ezzel a gondolattal indulunk el a gyermekünkhöz vezető úton.
Amikor párunkkal elhatározzuk, hogy gyermeket vállalunk, az mély, megható pillanat. Annyira szeretjük egymást, hogy úgy érezzük, szeretnénk ha kettőnkből létrejönne egy harmadik, ha közösen menne tovább mindaz a jó, ami belőlünk születhet. Társunkat és magunkat szeretnénk látni gyermekünkben. Ez egy életre szóló elköteleződés, amivel azt üzenjük a másiknak: „Téged választalak, légy a gyermekeim édesanyja / édesapja”. Elképzeljük gyermekünket: vajon hogy fog kinézni, kire fog hasonlítani, mit örököl majd belőlünk vagy a szüleinkből, tervezgetjük a nevét, a szobácskáját, hová tesszük az ágyát.
Első lépések: pozitív hozzáállás, negatív tesztek
Az első sikertelen hónap nagy csalódás, de erős bennünk a hit és a remény: „hisz még csak most kezdtük, majd a következő hónapban sikerül”. A második hónap már kicsit nehezebb, de pár nap és újra optimistán megyünk tovább. Eltelik fél év és egyre értetlenebbül állunk a történtek előtt. Úgy éljük meg, hogy körülöttünk mindenkinek sikerül, nem értjük, nekünk miért nem? Van, aki már itt orvoshoz fordul, de sokan akár 1-2 évig is próbálkoznak, mielőtt segítséget kérnének vagy lombikkezelésbe kezdenének.
Közben folyamatosan nő bennünk a szorongás, kezdünk elszigetelődni másoktól. Egyre nehezebb szívvel veszünk részt a családi és baráti összejöveteleken. Lassan szívünk szakad meg, ha kisgyermeket, várandós nőt látunk. Gyötör a bűntudat, mert nem tudunk őszintén gratulálni az újabb barátnőnek, kolléganőnek a gyermekáldáshoz.
E mellett sorra szembesülnünk kell a tapintatlan kérdésekkel „Na, mi a helyzet a babaprojekttel? Bele kéne húzni, nehogy kifussatok az időből”, és a kéretlen jó tanácsokkal „Lazítsatok kicsit, engedjétek el, majd jön, ha jönni akar.”
Elfogadni az elfogadhatatlant: a meddőség diagnózisa után
Hazánkban a gyermekvállalási nehézségekkel küzdő párok száma évről, évre nő. A meddőség diagnózisa, a vizsgálatok fizikai, lelki és anyagi terhei együttesen okozhatnak bennünk szorongást, depressziót, növelhetik a stressz-szintünket. A nehezített gyermekvállalás egy hatalmas krízis az életünkben. Ráadásul ez az állapot gyakran hosszú időn, akár éveken át fennállhat és olyan negatív érzések kísérhetik, mint a szégyen, szomorúság, harag, elszigeteltség, félelem, bűntudat.
A sok kudarcélmény miatt egyre inkább alkalmatlannak, selejtnek érezzük magunkat és egyre nehezebb visszatalálni az egyensúlyi állapotba egy-egy sikertelen próbálkozás után. Nő rajtunk a nyomás, közben mindenki azt mondja, hogy a stressz rontja a teherbeesési esélyeket. Miközben a testünkkel foglalkozunk, és azt próbáljuk minél jobb kondiba hozni, képessé tenni a várandósságra, gyakran megfeledkezünk a lelkünkről. Pedig ahogy testünk állapota hatással van a lelkünkre, úgy ez visszafele is igaz.
Az, hogy hogyan küzdünk meg a meddőség okozta stresszel, befolyásolja a gyermekvállalás sikerességét. Sajnos a más esetekben bevált problémamegoldási stratégiák egy ilyen helyzetben gyakran kudarcot vallanak, sőt akár még növelhetik is a stressz szintünket. A megfelelő megküzdési eszköztárral felvértezve, növelhetjük a várandósság esélyét is.
Éppen ezért, a siker szempontjából elengedhetetlennek tartom a nehezített gyermekvállalással küzdők lelki támogatását. Feldolgozni mindazt, amin keresztülmegyünk, megküzdeni a folyamatos stresszel, szorongással, bizonytalansággal és szembenézni a minket ért veszteségekkel, egyedül nem könnyű. Pszichés támogatással, a megküzdést segítő technikák elsajátításával kiegyensúlyozottabbak lehetünk és növelhetjük az esélyét, hogy szívünk után a testünkben is megfoganhasson egy új élet.